Méhkerék
Méhkerék Község Önkormányzatának Képviselő-testülete a 38/2021. (VIII. 25.) számú határozatával úgy döntött, hogy néhai Borszéki Tivadar tábornok úr országosan és nemzetközileg is elismerten végzett szakmai munkáját, erkölcsi példamutatását, Méhkerék Község humánus értékeinek gyarapítását szolgáló tevékenységét megköszönve és elismerve, Posztumusz Méhkerék Község Díszpolgára címet adományoz.
„Méhkerék Község Díszpolgára” kitüntető cím a település elismerését és megbecsülését kifejező, az önkormányzat által alapított legmagasabb szintű kitüntetés.
A díszpolgári címet a képviselő-testület annak adományozza, aki valamely területen jelentős, kiemelkedő munkájával, vagy életművével, országosan vagy nemzetközi viszonylatban elismerést szerzett, és ezzel hozzájárult Méhkerék jó hírnevének öregbítéséhez, a település fejlesztésében kiemelkedően munkálkodott, Méhkerékhez is kötődő közéleti, tudományos, művészeti munkássága során maradandót alkotott.
Borszéki Tivadar 1944. szeptember 8-án született Budapesten. Édesapja méhkeréki származású volt, így a család később ide telepedett le, így gyermekkorának néhány évét itt töltötte. Az általános iskolát településünkön fejezte be, ezért is tekintette Méhkeréket szülőföldjének.
1962-ben érettségizett a Gyulai Nicolae Balcescu Román Gimnáziumban, majd 1966-ban végzett a Szentendrei Egyesített Tisztifőiskolán, ahol hadnagyként végzett. Ezt követően kezdte meg csapatszolgálatát. Ízig-vérig katona volt. Büszkén viselte egyenruháját. Szerette választott szakmáját, iránymutató volt példás élete, és a szakma iránti elkötelezettsége. Cselekedeteiben korrekt, céltudatos és következetes volt.
Szorgalmát, tehetségét, hivatásszeretetét felettesei is felismerték, s lehetőséget biztosítottak számára, hogy tudását, ismereteit továbbfejlessze.
Így szerzett diplomát a Moszkvai Frunze Katonai Akadémián, Kanadában a Katonadiplomáciai Akadémián, az Amerikai Egyesült Államokban és Bukarestben a Román Nemzetbiztonsági Egyetemen.
Példamutató szorgalmának, kitartásának köszönhetően 1995-ben a köztársasági elnök úrtól megkapta tábornoki kinevezését, majd 1998-ban vezérőrnaggyá lépett elő.
Tábornok úr ember, jó barát és igazi bajtárs volt. A szolgálati időn túl, a magánéletben is segítette beosztottait. Feleségével, Ibolyával vállvetve támogatták a fiatalok helyőrségekbe való beilleszkedését, otthonteremtését. Szolgált Nagyatádon, Kalocsán, Rétságon, Cegléden, Székesfehérváron, Budapesten, és mindenütt megbecsülésnek, tiszteletnek és szeretetnek örvendett. 2001 márciusában Székesfehérvárról került nyugállományba, de ezután is aktívan látott el különböző vezetői feladatokat.
Borszéki tábornok úr a katonai szolgálat alatt és egész élete során soha nem feledkezett meg hőn szeretett falujáról, Méhkerékről. Vissza-visszajárt ide, mindvégig megőrizve identitását. Büszke volt erre a kis közösségre, ahová tartozónak vallotta magát. Sohasem tépte el gyökereit, Méhkerékre h a z a jött.
Magas katonai beosztása, rendfokozatai ellenére is megmaradt egyszerű, közvetlen, barátságos, IGAZ EMBER-nek. Céltudatossága, szorgalma, lojalitása példaként áll közösségünk előtt!